Az oldal logója

Az oldal logója
( Ami túl kicsi fejlécnek, de nem is festene jól. )

vasárnap, február 21, 2016

Hang a fejedben

Sziasztok!

Igen, még élek. És arról sincs szó, hogy nem írtam volna egyáltalán semmit az elmúlt időszakban, csak perpillanat nagyon hosszú történeteket írok,  és addig nem szeretném lerántani a leplet, amíg nem fejejeztem be a sztorit, hiszen akkor a legbiztosabb, hogy már van vége.
Engem nagyon tud idegesíteni, mikor elolvasok egy befejezetlen történetet, szívesen látnám a végét, majd az utolsó fejezet feltöltésének idejét látva egyből leteszek arról, hogy valaha is láthassam, nektek pedig nem szeretnék hasonló csalódást okozni.

Rátérve a sztorira, amit hoztam: az eddigiek nagy részéhez méltóan lehangoló. Nagyon rövid, sok benne a hiányzó információ, Kakashi pedig egy mentor/apa szerepben lép fel. Surprise...

Nos, nem szövegelek tovább, jöjjön a lényeg. Jó olvasást!

Hang a fejedben

- A tekintet fáj. Fáj a hang is, amin hozzád szólnak, amivel rólad beszélnek. Dicsőítésre vágynál? Távol állsz tőle, távolabb, mint máskor. Még mindig ugyanaz a selejt vagy legbelül, akit megvetettek. Ha nem még rosszabb. Komplexusos, átlagon túli, őrült, levakarhatatlan... Ki akar egy ilyen emberhez közel lenni lelkiekben? Ha magadtól nem jöttél volna még rá, kölyök, egy bánat vagy. Azt hiszed, meg tudsz változni, de nem, az a te sorsod, hogy mindig ugyanabba a süllyedő, spirális körforgásba hajtsd magad. Mert ilyen a személyiséged, ilyen beteg az elméd és a személyed. Zavart. Elhagyatott. Gyűlölt. Szeresd csak magad, úgyis gyűlöl a világon mindenki más! - A szónoklat végén kegyetlenül mélyvörös szemeit a fekvő fiatal fiúra szögezte, aki egyre erősebben remegett a sírástól. Zihált, küzdve minden egyes oxigénmolekuláért, amit  csak a tüdejébe juttathatott. Tekintete és elméje minden pillanattal ködösebbé vált. A pánik egyre jobban úrrá lett rajta.
- Hazudsz! HAZUDSZ! - üvöltötte válaszként a vörös szemű árnynak, hangszálai szinte kettészakadtak. Mindhiába. Önmagát sem tudta meggyőzni a hallottak ellenkezőjéről. Lénye selejtté változott, lassan, ahogy rátelepedett a tehetetlenség az árnnyal szemben.
- Mindketten tudjuk, hogy igazam van.  Elvégre én magam vagyok az, aki a körforgásodban tart téged, a Betegség. Mit siránkozol, ha egyszer te teremtettél meg engem? Ostoba voltál, ha uralkodni készütél felettem.
          Az árny csak nevetett tovább, a fiú lassan elvesztette a kapcsolatot a valósággal. A realitás utolsó cseppje is kiveszett elméjéből, ez új bátorsággal töltötte el. Fegyverei közül tőrt húzott elő, majd testének gyengeségét leküzdve talpra állt. Már nem zihált, nyugodtnak tűnt, fejében vihar dúlt, teste száraz levélként remegett. Elszánt volt. Azt akarta, hogy vége legyen. Felemelte a pengét, magasan feje fölé, majd amilyen erősen csak tudta, mellkasába húzta. A tőr megtette, amire tervezték. Súlya átvitte a fiú bordáit, szinte tövig merült mellkasába. Sötétkék pólóját ritkán látható színre festette a mellkasából ömlő vér. Ő maga ismét zihálni kezdett, térdre rogyott, szájáből sűrű, sötét vér csordult. Az árny csak nevetett.
- Hiába halsz meg. Nem menekülhetsz el, a túlvilágon is megtalállak. Soha ne feledd, Uchiha Sasuke. Neked ez a sorsod, hogy szánalmasan élj le minden életet. Gyengén, az őrület határán. Egyedül. - mondta kárörvendve, ahogy lassan elhomályosodott. A fiatal ninja már nem kapott levegőt, patakban köhögte fel a tüdejéből előtörő vért. Homályossá, majd szürkévé vált látása, ahogy lassan megfulladt saját vérében.
         Szeme kipattant az éjszaka közepén, szinte felugrott ágyáról, támadót keresve. Szíve vadul vergődött bordái mögött, de gyorsan lendületét vesztette. Álom volt, szürreális, mégis furcsán valóságos. Arcát tenyerébe hajtotta, ahogy a vég és az árny szavai felvillantak elméjében. Még érezte a szúró fájdalmat mellkasában, hallotta a hangokat, visszhangzott fejében, hogy sosem lehet szabad. Könnyekben tört ki. Nem lehet, hogy valóban így legyen.
            Az ajtó felől lépteket hallott. Puhán, óvatosan közeledett egy férfi a sötétben. Nyílt az ajtó. Kakashi lépett be, rövidesen Sasuke köré fonta karjait. A fiú kétségbeesetten zokogott, szinte levegőt sem kapott, mestere növekvő aggodalommal nézte.
- Rémálmod volt? - kérdezte, remélve, hogy ennél nagyobb baja ezúttal nem volt. Sasuke erőtlenül bólintott. Látszott, hogy meg volt rémülve. Mintha amit látott, az a valóságban is megtörtént volna. A jounin még közelebb húzta magához, kezét fekete tincsei közé vezette.
- És mi történt? - kérdezte óvatosan. Sasuke csak még erősebben zokogott. Igyekezett legalább annyira összeszedni magát, hogy beszélni tudjon, még ha elsőre visszafelé is sült el.
- Megint.... Megint az árnyat láttam. Aztán... - hangja újra elcsuklott.
- Ssh, nyugalom... Mi volt aztán? - csitította a férfi, finoman simogatta tanítvány hátát. Sasuke mély levegőt vett, és ennyit mondott:
- Mellkason szúrtam magam...
Szégyenében egyre jobban összehúzta magát. Kakashi elszörnyedt, de gyorsan visszaszerezte lélekjelenlétét.
Mély levegőt vett, hogy időt szerezzen magának.
- Semmi baj, hiszen csak álom volt. Mindketten tudjuk, hogy soha nem tennél ilyet. - mondta olyan higgadtan, ahogy csak tudta. Sasuke teste megfeszült, a férfi ezt azonnal érzékelte. Félelem futott át rajta.
- Talán rosszul érzem? - súgta a fiú fülébe, akinek még jobban folytak a könnyei.
- Talán... - súgta vissza válaszul. Kakashi arca elkomorult.
- Nem tudtam, hogy ilyen gondolatok is foglalkoztatnak.
Kezét a genin mellkasára vezette, hogy érezze kalapáló szívverését. Sasuke egyre feszültebbé vált. Elítéltetésre számított, nem a jounin nyugtató kezére.
         Mégis, a férfi kezéből meleg chakra áradt testébe. Nyugodt folyammal áradt szívébe, átjárta egész testét, lassította saját chakráját.
- Nem lesz semmi gond, itt maradok melletted, és vigyázok rád. Nem hagyom, hogy megtedd. Meg fogsz gyógyulni... hiszek benned. - mondta Kakashi, mikor sikerült lenyugtatnia. Meghatott könnyek gördültek le Sasuke arcán, egyre jobban a férfi mellkasának dőlt, így próbálta viszonozni a hátulról kapott ölelést.
      Kakashi hamarosan elmozdult háta mögül, az ágyra fektette a szótlan fiút, szabad kezét a homlokához emelte. A fekete ekkor szólalt meg újra:
- Ne menj még... - suttogta ijedten. A jounin szíve összeszorult, mikor meglátta arckifejezését.
- Nem hagylak itt, de aludnod kell. Még sok idő van reggelig. - simított a fekete tincsekbe. Chakráját ezúttal tanítványa homlokába vezette, elöntve testét melegséggel és fáradtsággal.
- Gomene... - suttogta Sasuke alig hallhatóan, mielőtt elnyomta az álom.
       Kakashi felállt, végignézett a mozdulatlan testen. Minden egyes éjjel törékenyebbnek és kisebbnek tűnt számára. Kiszolgáltatottnak. Fáradtnak. Rosszallóan megrázta fejét. "Miért kellene neked megbocsátanom?", tette fel a kérdést az alvó fiúnak, mielőtt az ágy mellé húzott volna egy széket. Leült, megfogta a sajátjához képest apró kezet és merengve nézett rá. "Ejj, kölyök... Kihozod belőlem az apai ösztönöket...", rázta meg fejét ismét, majd rövidesen elaludt a székben.